Furcsa hogy vannak emberek, akik elfelejtik mi a másik igazi valója. Dühükben nem látják ami a felszín alatt van. Nem látják a megbánást, a végtelen fájdalmat, a szeretetet és a megsemmisítő bűnbánatot. Az ember dühe által vezéreltté válik és csak önmaga érdekli. Sem az hogy miképp vált dühössé, sem az hogy kinek milyen fájdalmat okoz! Az ember csak akkor élhet igazán, ha túlnéz önmaga fájdalmán és sértődöttségén és észreveszi, hogy mi van maga körül.
Talán fájdalommal tölti el ha ráeszmél, hogy elvesztett valamit ami azelőtt mindig ott volt neki. És talán ha jobban figyelt volna meg is maradt volna…