A sötét utcán egy leány sétál, s egy fiúra gondol ki mást ölel át.
A mai reggelen még nem sejtette, hogy estére magányos lesz szíve.
Milyen szép volt, reggel a nap ragyogott,
s most már halványan ragyognak a csillagok.
Már reggel várta az esti találkozást,
nem sejtve, hogy az okoz neki szomorú csalódást.
S mikor elindult arca vidám; nem gondolt rá,
hogy talán ez lesz az utolsó délután.
Egy órát várt a fiúra reménykedve, félve,
de szíve megsúgta, hogy hűtlen szeretője.
Mikor a fiú megjött, a lány vidáman borult nyakába.
A fiú csak köszönt és nem mosolygott a lányra.
A lány már érezte, hogy valami elkopott a fiú szeméből.
A fiú hideg volt és csak ennyit szólt: -Nem.
A lány csak ült és önmagábanak, némán, halkan mondta: -De én szeretem!
Mikor a lány búcsúcsókért könyörgött,
a fiú hátat fordított, s még el se köszönt.
A lány még sokáig nézte, hátha visszanéz.
Szerette volna még utoljára látni szép szemét.
A fiú csak ment, és nem nézett hátra,
nem törődött azzal, hogy a lány imádja.
Most este van, a lány egyedül sétál,
a fiúra gondol, ki nem nézett hátra.
Szeretett volna örülni és feledni mindent.
De a fiú szavától elkezdett sírni.
Folytak a könnyei és nem gondolt másra
csak a srácra, ki őt nem imádja.
Ment az utcán és nem nézett se, előre se hátra,
elszántan gondolt a nyugodt halálra: ha meghalna mindent elfeledne.
Lassan de biztosan kiért az állomásra,
onnan indult félve a halálba.
Mikor a vonat alá ugrott nem érezte a fájdalmat. Elhallgatott örökre.
Másnap a fiúhoz egy levél érkezett: \”Szeretlek\”.
Míg a fiú a levelet olvasta rájött, hogy nem tudja a lánytól elszakítani a szívét. S csak most érzett igazán megbánást.
Lassan csordult a könnycsepp az arcán, és ő is elment az állomásra.
Halála előtt megírta, hogy a lánnyal egy sírba temessék.
A keresztre csak ennyit írjanak: EGYSZER VOLT EGY LÁNY, AKI HALÁLOSAN SZERETETT EGY FIÚT, AKI KÉSŐN ÉRTETTE MEG, HOGY VAN OLYAN SZERELEM, AMELY A SÍRIG TART!!!!
